K. Kovács István - Emlékek a katonaládából

K. Kovács István - Emlékek a katonaládából

Ábel Kiadó  Kolozsvár, 2021

Ajánló:
Nem vagyok mazochista, az örökös katonatörténeteket mindig is fancsali arccal hallgattam, s inkább a macsóság és az abszurditás megnyil-vánulásainak láttam őket, mint valamiféle „férfiasság” bizonyítékának; az Iskola a határont is így olvastam, noha be kellett látnom, hogy az ember fontos tudásra tesz szert, ha nehéz helyzetbe kerül. De miért kellene feltétlenül nehéz helyzetbe hozni? Az élet úgyis megteszi. Most, hogy ezt a regényt lapozgattam, ismét ebbe a paradox állapotba kerültem. Az összezártság, a kíméletlen bánásmód, a gyötrelem, a gúnyolódások, az ostoba nacionalizmus – egyik sem vonz, csak az, amit le lehet vonni belőlük. Nem „tanulságként”, elméletileg, hanem érzéki módon, íróilag. K. Kovács István száraz, pontos mondatai iszonyú világba vezetik az olvasót, olyan világba, mely egyszerre ismerős és ismeretlen. Király Farkas Sortűz című regényéből éppúgy lehetnek információink, mint Musil Törless iskolaéveiből vagy Bogdan Suceavă könyvéből (Éjszaka valaki meghalt érted), és éppúgy nem kezdhetünk egyikkel se semmit, hiszen ez a kötet, mint minden irodalom, attól általános, hogy személyes: az élmények nem felcserélhetők, csak megmu-tathatók. Bár még ez sem egészen igaz. Például ami-kor a Magyarnak lenni című fejezetet olvastam, mindkét tapasztalatot újraéltem, holott soha nem voltam katona: a „nem számít, hogy milyen nyelven beszél az ember” eufóriája bennem él a mai napig, akárcsak a nacionalista kitörések okozta kiábrándulás. A katonaság különben jellegzetes laborató-rium: a nacionalizmus zsigeri állapotában figyelhető meg, a többség a puszta demográfiai fölényből valamiféle bizarr, szelleminek érzett fölényt kovácsol, és úgy zsarnokoskodik – és a kommunistának nevezett, sovinizmussal átita-tott diktatúrában ezt még inkább megteheti. Ennél már csak az abszurdabb, hogy a legrette-netesebb félelem időszaka a felszabadulás után, 90 márciusában következik be, amikor a Ma-rosvásárhelyen történtek miatt meg akarják lin-cselni a magyarokat, s egy fiatal román főhad-nagy védi meg őket. Az ember nyugodtan ül a családjával, és egy-szer csak behívják. A szolid mindennapok hirtelen roppant bonyolulttá, és főleg távolivá vál-nak. Másféle mindennapok következnek; szív-szorító, ahogy a mellékelt levelek keresgélnek valamit, ami már elveszett, és remélnek valamit, ami soha nem lesz úgy. Az Emlékek egy katonaládából legnagyobb erénye talán az, ahogy a valóság és az illúzió a gyakorlatozók és a levélírók között hullámzik és parázslik.
Demény Péter

A részben hallható fejezetek:

1. Sorozás és bevonulás - Az első nap - A katonaláda - A télak - A fegyverzet - A menü
2. A kiképzés és az eskü - Reggeltől estig - Lövészetek - A gárda - Magyarnak lenni - Forradalom - Levelek az égből
3. Levelek a mélyből - Levelek a fővárosból és faluról - Levelek otthonról - Levelek haza - Levelek egy leszerelt tartalékostól - Utószó