Jenei András – Mezőszirmok

“Lépkedek, s tudom, hogy talpam kemény nyomot hagy
maga után. Mezítláb megyek, a fűszálak mégis elhajlanak,
és a mellettük pompázó virágok elhullajtják szirmaikat.
Tudom, nem bánják, még csak nem is fájdalmukban teszik,
hanem mert köszönik a tőlem kapott erőt.
Olyanok ök egy végtelen mezőn, mint csillagok az égen,
kavicsok egy patak medrében. Kicsik, de egyről beszélnek,
s ez az egész…
Életem tele van mesékkel, álmokkal, történetekkel.
Ezek az írások adják egészemet; lényen, élmaim, énem teljességét-
Ugyanakkor mégis csak egy szeletét. Mint azok a hatalmas mezőn
élő virágok szirmai, melyek külön hullanak, de egyben adják az
ezerszínű rét csodáját”

1. Pipacsos előhang 00:00:00
2. A 12–es kórterem 00:02:56
3. Szemtől szemben 00:16:12
4. A Táltosasszony és a harcos 00:27:54
5. Otthon 00:57:05
6. Az örök kérdés 01:06:34
7. Nem haragszom rá 01:11:44
8. A bankkártya 01:16:02
9. Saloon 01:20:14
10. Atyai szeretet 01:30:12
11. A Balaton szíve 01:43:04
12. A szegények majálisa 01:49:30
13. A sikátor 01:52:50
14. A démon 01:57:23
15. Ponyvalovag 02:00:39
16. Visszaút a túlvilágról 02:11:50
17. A Pancserek 02:16:00
18. Mámori igazságtétel 02:26:16
19. Hazatért 02:32:57
20. A Triannita gyűrű titka 02:37:34
21. Esőcseppen át 03:27:14
22. Köszönetnyilvánítás 03:31:47