Lakatos Menyhért prózaművészetét az elemi erejű mesélőkedv és mesélni-tudás jellemzi. Történetei mindig
többrétegűek – a kifejező írói nyelv rejtett vagy kevésbé rejtett mitológiai, népmesei elemeket hordoz,
miközben eleven és érzelemteli históriákat közvetít. Könyveinek különös sajátossága, hogy az olvasó nem érzékeli
a távolságot, azt a bizonyos üvegfalat, ami őt a könyv szereplőitől és helyszíneitől elválasztja. Épp ellenkezőleg,
éreznie kell, hogy nincs menekvés: amiről olvas, az magához vonzza, annak már ezután végzetesen részévé és tudójává vált.
