A Paragon-3B előtörténete
2072-85. A Gaia Unió néhány Zetai mérnök bevonásával részt vett egy új űrvédelmi flotta megtervezésében is, hogy felléphessen az egyre gyakoribb bolygóközi fenyegetésekkel szemben. Néhány fiatal és tehetséges mérnök megkapta a Gaia Unió ösztöndíját, amely lehetővé tette számukra többek
között a Zetai technológia alapos tanulmányozását. Rohnat Kessar, Matten Daleta és Tessir Monrae is ennek a csapatnak voltak tagjai.
2085-ben az Androméda galaxisból érkező szórványos támadások szükségessé tették egy új, korszerű űrvédelmi flotta létrehozását és bevetését,
melyet a Galaktikus Szövetség tagjai alkottak.
A Gaia Unió lehetőséget kapott, hogy csatlakozzon a védelmi célú űrflotta fejlesztéséhez és 2086-ban a Marson elkezdik építeni a gyárkomplexumot, ahol hamarosan megindult a Paragon modellek gyártásának előkészítése.
2087-ben Maten Daleta, Rohnat Kessar és Tessir Monrae kapja a modell három osztályának tervezési és fejlesztési feladatát.
Az „A” osztályú könnyű cirkálók, a „B” osztályú közepes taktikai csapásmérő vadászbombázók és a „C” osztályú könnyű vadászgépek alapötletéül a korszak legmasszívabb
és legstrapabíróbb szerkezetű T-2 típusú Pegazi teherhajója szolgált.
A javaslat egyébként egy Kal nevű Zetai űrhajómérnöktől származott. Így aztán ez a robusztus külsejű, ám kiváló tulajdonságokkal rendelkező űrhajó lett mindhárom Paragon osztály alapmodellje.
Az első kísérleti példányok tesztrepüléseiben a fiatal ám kiemelkedően tehetséges pilóta, Jim Davidson is részt vett. (Vele a regényben harminchét évvel később már
öt csillagos tábornokként találkozhatunk)
Az első Paragon század gépei a 2090-es év végén léptek szolgálatba, utána évente egy-egy újabb század.
A „Zöld Század” 2093-ban csatlakozott a Galaktikus Űrvédelmi Flottához. (A regényben szereplő Paragon-3B típusú „B” osztályú közepes taktikai csapásmérő vadászbombázó ebben az időben a „Zöld Század” kettes egysége volt, Brett Longwood – akkor még kapitány – parancsnoksága alatt)
- végén robbant ki a húsz éven át tartó Antaresi háború, amelyet a Galaktikus Űrvédelmi Flotta az Androméda galaxisból érkező invazív fajok ellen vívott.
A „Zöld Század” ebben a háborúban az utánpótlási vonalak biztosításával, felderítési és futárszolgálattal volt megbízva, így gépeinek nagy része sértetlen maradt a háború végéig.
2115-ben, a hosszú háború lezárása után a Gaia Unió gazdasági okokra hivatkozva úgy dönt, hogy a Paragon ezred megmaradt gépeit kivonja a szolgálatból és századonként sorban a Teegardeni űrhajó bontó telepre küldi megsemmisítés céljából.
A „Zöld Század” kettes egysége, vagyis a regényben szereplő Paragon-3B a húsz évig tartó háborúban többször megsérült, tucatnyi javításon és felújításon esett át,
majd Brett Longwood ezredes parancsnoksága alatt, a Teegardeni bontóállomás felé vezető utolsó útján nyomtalanul eltűnt.
Az elveszett hajó nyolc évvel később bukkant fel újra. 2123. végén figyelt fel rá a Galaktikus Rendőrség, egy már régóta megfigyelés alatt tartott fegyver és drogcsempész banda kiiktatására szervezett akció során. A hajó ekkor Tron Dewer, a hírhedt Síriusi csempészbanda vezérének tulajdonában volt. A rendőrségi jelentés szerint menekülés közben megsérült a hiperhajtóműve, így nem tudott meglépni üldözői elől. Tron azonban nem adta meg magát, és egy kiterjedt aszteroidamezőbe vezette
a gépet, ahol egy rövid időre sikerült ugyan elrejtőznie a rendőrök elől. Ám egy váratlan ütközés során megrongálódott az álcázó rendszere és a védőpajzsa, így észrevették és ismét utána eredtek. Az üldözés során több kritikus sebzést és elszenvedett, minek következtében Tron végül megadásra kényszerült. A Paragon-3B ekkor társai sorsára jutott, és csaknem egy évtizeddel később, de szintén a Teegardeni bontóban végezte. - tavaszán ott talált rá Matten Daleta, aki Marcus közvetett megbízásából keresett egy még megjavítható állapotban lévő Paragont. Így került a legendás vadászbombázó harminckét éves kalandos pályafutása utolsó szakaszában a Sigma Emergency Solutions tulajdonába.
