Rejtő Jenő legelső kisregénye 1932 júliusában jelent meg. Előtte csak bohózatokat és kabaré tréfákat írt. A Párizsban élő magyarokról a „nyomorkülönítmény”- ről szól ez a kisregény egyes szám első személyben megírva, bemutatva a csapat összetartását és egymás segítését a pénztelen időkben. Közben bepillantást nyerhetünk a 30’-as évek Párizsába is. Ebben a regényben még csak nyomokban van az igazi, a későbbi könyvekből jól ismert „Rejtői” humor, de így is kellemes szorakozást nyújt a könyv. A könyv egyik alakját egyik jóbarátjáról Pásztor Lajos újságíróról mintázta.
