Jenei András – Dűneszemek

Kimentem a világba, megálltam a peremén és leültem a földre. Belemarkoltam a porhanyós homokba,
majd ahogy az ujjaim között kifolytak a homokszemek, elgondolkodtam.
A homok. Lehet fehér, sárga, vörös, vagy akár szürke, de mindenhol ugyanaz és mégis más. Ugyan
apró morzsákból áll össze; legyen egy fűcsomó alatt, a szőlőtőkék között, a tengerparton, vagy
éppen a sivatagi dűnék testében, de mindenhol homoknak hívják.
S akkor felmarkoltam belőle egy adagot és tollat ragadtam, írást formáltam belőlük, így bármit
is adnak eljuthatnak ahhoz, aki ezen sorokban velem és gondolataimmal szintén felmarkolja majd őket.
Valós történések, pillanatnyi gondolatok füzére lett belőlük, s ha érthető, ugyanúgy elgondolkodtat,
mintha csak a sima értelmet emeljük ki a novelláimból…

1. Előgondolatok – Egy szál rózsa 00:00:00
2. Végtelen 00:11:34
3. Ha sietsz orra fogsz esni 00:23:29
4. Ahonnét jöttem 00:35:00
5. Én vele nyertem 00:41:00
6. Megérdemelt büntetés lenne 00:49:30
7. A hazugság 00:53:44
8. A hídról 00:55:38
9. A síró árnyék 00:56:58
10. Metró 00:58:21
11. Lovag a sötétből 01:08:13
12. Lovagmese 01:12:26
13. Az 01:28:27
14. A tanítás 01:30:55
15. Holnap 01:37:20
16. A remény 01:40:23
17. A tűz 01:45:21
18. Black Falcon 01:47:14
19. A szamuráj 02:00:06